Toxinmentesítési technikák

Amint azt az előző bejegyzésem végén megemlítettem, ma a toxinmentesítési technikákat szeretném bemutatni.

A mikotoxinok detoxifikálására, eliminálására fizikai, kémiai és biológiai módszerek is léteznek. 

a. Fizikai módszerek

• A legegyszerűbb módszer a hígítás, azaz a toxintartalmú takarmány toxinszegény, vagy toxinmentes takarmánnyal való összekeverése. Az EU szabályozása azonban ezt a megoldást tiltja.  DE: más országokban nem tilos (pl. Mexikó, Afrika, India, stb.
• Hőkezeléskor 150-200°C-os hőmérsékletnek teszik ki a kezelendő anyagot, ez egyes esetekben fumonizin B1 szennyezettség esetén alkalmazható. Viszont a legtöbb mikotoxin igen hőstabil, ezért ez az eljárás nem túl célravezető.
• Az átmosásos eljárás (vízzel vagy Na-karbonát oldattal) DON (deoxynivalenol), zearalenon,valamint fumonizin szennyezettség mértéke csökkenthető. 
• Bizonyos esetekben alkalmazható mikrohullámú kezelés (trichotecének) és gamma-sugárzás (ochratoxin) is.

b. Kémiai kezelés

• Erős alkalikus kezelés (probléma azonban a neutralizáció): aflatoxinnál bevált, a csökkenés mértéke akár 90 % is lehet, de más toxinoknál a hatás kérdéses (pl. T-2 stabil). Fumonizin esetében az alkalikus kezelést redukáló cukorral kombinálva N-(karboximetil)-fumonizin jön létre, amely lényegesen kevésbé toxikus vegyület és a fumonizin mennyisége akár 20 % alá csökkenthető. 
• Alkalikus nátrium-hipoklorit kezelés a T-2 toxin esetében hatásos, de neutralizációs problémák és a kezelésre alkalmazott készítmény korrozív jellege miatt nem elterjedt. 
• Nátrium-bikarbonát 0,2-0,3 % mennyiségben adagolva a takarmányhoz ochtratoxin esetében csökkenti a toxicitást. 
• Oxidatív kezelések: pl. hidrogén-peroxid: a zsírokat károsítja, hatása kérdéses. A neutralizációja nem megoldott. 
• Felületaktív anyagok: alkalmazásuk során tekintetbe kell venni, hogy a mikotoxinok mellett más, hasonló karakterű vegyületeket is megkötnek - pl. vitaminok, peptidek, aminosavak, továbbá a mikotoxinok kémiai karaktere igen eltérő, és a takarmányokban általában nem egyféle mikotoxin van jelen, így megkötésükre sokszor nem elegendő egyetlen ún. toxinkötő vegyület!) 
• pl. kaolin → drága és csak az aflatoxin esetében bizonyult hatásosnak, 
• pl. rostkiegészítés → a hatása kérdéses és egyéb kedvezőtlen hatás is lehet (a trichotecén vázas toxinok a búzakorpában akkumulálódnak), 
• pl. bentonit → az alapanyag sokszor nehézfémekkel szennyezett, 
• pl. aktív szén (carbo medicinalis) → nem gyakorlatias - igen nagy mennyiség (5-10 %) szükséges, 
• pl. montmorrilonit (acidikus) → megköti a zearalenont, 
• pl. aluminium szilikátok → köti a poláros mikotoxinokat – pl. aflatoxinokat (sajnos egyéb anyagokat fémek, vitaminok is ), 
• pl. szerves aluminium szilikát komplexek → kötik az apoláros mikotoxinokat, zearalenont, ochratoxint. 
• Specifikus kötőanyagok: a legfontosabb feltétel a toxinkötő anyagokkal szemben, hogy a bélcsatornában lévő enzimeknek – mind az állat saját enzimjei, mind a bélcsatornában lévő mikro-organizmusok által termelt enzimek - ellenálló legyen.  Egyes szénhidrátok, így pl. a mannán oligoszacharidok (élesztő sejtfal kivonatok) toxinkötése a bélcsatornában feltehető, de hatásuk zömében csak in vitro bizonyított és drágák. Pozitív hatásuk, hogy a szervezet és a baktériumok által termelt enzimeknek rendkívüli mértékben ellenállóak. Alkalmasak mind a poláris, mind az apoláris mikotoxinok megkötésére (de nem azonos mértékben).  Cholestyramine, hatásos anion cserélő gyanta, korábban az epesavak megkötésére használták, a zearalenont és a T-2 toxint is hatékonyan köti, de drága. (forrás: Búza László és mtsi. 2008, Lovak takarmányozási eredetű idegrendszeri megbetegedései. Mezőgazdasági Szakigazgatási Hivatal Központ Élelmiszer- és Takarmánybiztonsági Igazgatóság kiadványa)
• Aflatoxinnal szennyezett takarmány detoxifikálását ammonizálással alkalmazzák az USA-ban, Franciaországban, Nagy-Britanniában és Afrikában. VISZONT: Az Európai Közösségben az emberi fogyasztásra szánt árucikkek kémiai kezelése nem megengedett. 

c. Biológiai módszerek

• Ennek során a mikotoxinok lebomlanak vagy átalakulnak egy nem- vagy kevésbé toxikus metabolittá 
• Az aktív ágensek lehetnek (aflatoxin degradáció esetén):  
• baktériumok (Flavobacterium aurantiacum, Nocardia asteroides, Corynebacterium rubrum, Mycobacterium fluoranthenivorans, Rhodococcus erythropolis) 
• gombák (Aspergillus parasiticus )
• enzimek (lakkáz, aflatoxin-detoxifizyme) 

A mezőgazdasági termékek mikotoxinokkal való szennyeződése igen komoly problémát jelent. Ezzel kapcsolatban számos fórumon találunk bejegyzéseket.

Illetve találtam néhány terméket, amelyet sikeresen alkalmaztak takarmányok aflatoxin-mentesítésére. 

http://www.biomin.net/hu/termekek/mycotoxin-kockazatkezeles/mycofixr/

http://www.anitech.hu/takarmanyozas/120-szarvasmarha-takarmanyok-toxin-szennyezettsegenek-csokkentese

A mai bejegyzésemet egy nagyon vicces képpel zárnám. 1 hónap múlva újra jelentkezem.